Legyen az egy véres bűntény tetthelye vagy egy egyedül élő ember utolsó
pillanatainak, magányos elmúlásának gyakran csak hetekkel, hónapokkal később
felfedezett színhelye, az extrém takarító megérkezik, sietség nélkül felméri a
helyzetet, majd elvégzi a munkát, amivel megbízták: rendet és tisztaságot teremt
a halál bomló, rothadó káoszában. A védőruházat és a maszk azonban nem óv meg
senkit az ember egyre magányosabb életével és halálával való szembesülés
iszonyatától és katarzisától. A pusztán borzongani, rémüldözni vágyó
katasztrófaturisták csalódni fognak, mert ez a különös hangulatú könyv már-már
szemérmes tárgyilagossággal néz szembe az élet eltűnésével működésbe lépő
szerves folyamatokkal, és tapintatosan, a sajátjaként őrzi-vigyázza a holtak
méltóságát. Ez a témaválasztásában radikálisan merész, hitelességében
megkérdőjelezhetetlen regény intellektuális és érzelemgazdag beszámoló egy, az
élet és a halál többségünk számára ismeretlen, ijesztő határvidékein otthonosan
mozgó, önmagát és az őt körülvevő világ minden rezdülését figyelő és érteni
vágyó ember mindennapjairól. Némán, visszafojtott lélegzettel követjük a
szerzőt, aki úgy kísér át minket a testet-lelket összeroppantó magány
birodalmán, hogy közben egy pillanatra sem veszítjük szem elől a szeretet és a
részvét minden sötétségen átderengő fényét.