Edgar Allan Poe a 19. század első felében élt amerikai költő és novellista,
művészete azonban nem volt sem tipikusan 19. századi, sem tipikusan amerikai.
Szürrealizmusba hajló és gyakran horrorisztikus látásmódja sokkal inkább a 20.
századot idézi, és műveinek egyik korai fordítója, Charles Baudelaire épp azért
magasztalta Poe-t, mert az író szerinte nagyon nem amerikai, és Baudelaire
sokkal közelebb érezte Poe művészetét a saját, illetve a francia századvég
szellemiségéhez. A kötetben szereplő írások a szerző klasszikussá vált,
leghíresebb novellái, melyek ezúttal Gy. Horváth László fordításában jelennek
meg, aki sok apró részletét tekintve a korábbi fordításoknál pontosabban adja
vissza az eredeti szöveg nyelvi megoldásait, de a szöveg szuggesztivitása és
költőisége semmiben sem marad el a korábbi fordítókétól, akik között olyan jeles
írókat találunk, mint Babits Mihály. A címadó novella, Az Usher-ház pusztulása
talán a legnyomasztóbb valamennyi történet közül. Az elbeszélő az
ideg-összeroppanás szélén álló egykori barátját látogatja meg egy pusztulásnak
indult kastélyban, s bár ezt a nyomasztó hangulatot nehéz tovább fokozni,
Poe-nak végtelenségig kifinomult nyelvi eszközeivel és mondatainak zeneiségével
ez mégis sikerül. A Morgue utcai kettős gyilkosság bízvást nevezhető az
irodalomtörténet első krimijének, de az izgalmas cselekménynél is fontosabb Poe
szövegének szövevényes gondolatmenete és annak nyelvi megformálása. A Fekete
macska a pszichothrillerek őse, a sérült emberi lélek viszolyogtató mélységeibe
enged bepillantást, de a kötet többi írása sem marad adós hátborzongató,
ugyanakkor művészi tökéllyel megformált történetekkel.