A szörny az ágyad alatt, sohasem a képzeleted szüleménye volt, csak elhitették
veled. Marának élnie sem kellene. Nyolcévesen már a föld alatt kellett volna
rohadnia. Egy tévedés miatt mégis itt van. Csak lazítani akar. Egy pillanatra
kiszakadni a valóságból. Aztán megjelenik ő. A férfi, aki talán csak a képzelete
szüleménye. Sötét, arrogáns, bűnösen vonzó, egy szexisten, akinek a puszta
jelenléte jeges rémületet és perzselő vágyat ébreszt egyszerre. Túlságosan
valóságos ahhoz, hogy hallucináció legyen. Azrath azért jött, hogy helyrehozza a
hibát, és végezzen vele. Ő egy Démon. Egy Vadász. A Halál. Mindig ott van. Az
árnyak között. A szoba sarkában. Egy sötét suttogásban. Nem lenne szabad
éreznie. Nem lenne szabad vágynia. Csakhogy valami felébresztette benne a
tiltott érzéseket. A lüktetést az ereiben. A vibrálást a gerince mentén. A
kísértést, ami perzselőbb, mint maga a Pokol. És ezzel kimondja a saját halálos
ítéletét. Ami eddig biztos volt, most széthullik. Az egyensúly, amit a démonok
őriztek, megremeg, és a vadászokból prédák lesznek. Most már nem csak Marának
kell meghalnia, hanem Azrathnak is.