Parti Nagy Lajos káprázatos írásművészetére jellemző, hogy a különböző irodalmi
műnemeket, ismert és bevett műfaji zsánereket egyedi és utánozhatatlan új
formákba írja át és teremti újjá. Így van ez a színdarabjainál is: a világot
jelentő deszkák nyelvi panoptikumokká lesznek, a megszólaló figurák a beszéd
révén kapnak karaktert, hús-vér testet és szociális hitelt. Egzisztenciális
mélységet és dramaturgiai távlatot. A változatosságot a műfaji sokszínűség is
szavatolja. A szerző válogatta kötet az 1991-es Ibusárral indul. Parti Nagy A
test angyala című ,,habszódia fiktív szerzőjének, Sárbogárdi Jolánnak a ,,valódi
életét írja meg az Ibusár című ,,zenés-táncos huszerettben - a kisregény
fergeteges paródiája így kap egy újabb jelentéstartományt. Az 1992-es Gézcsók
Kosztolányi Dezső kései szerelmi történetén keresztül sajátos szellemidézés:
valódi és kiötlött dokumentumok ollózata. A címadó Mauzóleum (1995) Parti Nagy
legemblematikusabb színműve: Játszódik tegmanap - valamikor '86 és '94 között -,
a magyar jelen félmúltjában Budapesten, egy átlagosan lepusztult bérház belső
udvarán, körfolyosóin és kapualjában. A 2012-es komédia, a Bivalyszuflé egy dán
gengszterfilm kelet-európai motívumokra áthangszerelt változata. A kötetet két
kamaradarab zárja: Az élet sója és a Hulahop is két szereplővel, egy férfi és
egy nő révén beszél élet és halál nagy kérdéseiről.