Az első világháború harcait lezáró fegyverszüneti egyezmények nyomán a
frontokon mindenütt elhallgattak a fegyverek, ám a hátország civil lakossága
csak az ezt követő hetekben-hónapokban tapasztalta meg igazán az erőszakot. Szűk
egy év leforgása alatt a magyarok tanúi lehettek új rendszerek születésének és
bukásának, forradalomnak, ellenforradalomnak, diktatúrának és megszállásnak, és
az egymást viharos gyorsasággal követő eseményeket ? jellegükből adódóan ?
mindenütt erőszakos cselekmények kísérték. A Budapesten zajló folyamatokról
viszonylag sokat tudunk, de a fővárostól távol eső területek tapasztalatairól
eddig csak kevés feldolgozás született. Hasonlóan egydimenziós, a különböző
emlékezetpolitikák által igencsak torzított kép él a vörös- és fehérterror
mozgatórugóiról és főbb szereplőiről is. Miként változtak meg az erőviszonyok
Erdély többnemzetiségű területein? Hogyan élte át Kassa az impériumváltást?
Milyen atrocitások érték a Délvidék lakosságát 1918?1919 folyamán? Miféle
parasztmozgalmak és -felkelések követték a magyar vidéken az őszirózsás
forradalom kikiáltását? Mit tudunk a Tanácsköztársaság két emblematikus
figurájáról, Korvin Ottóról és Szamuely Tiborról? Milyen tágabb vagy szűkebb
kontextusban értelmezhetők a fehérterror erőszakcselekményei? Ezekre a
kérdésekre keresi a választ az Erőszaktörténeti Munkacsoport kutatói által
szerkesztett tanulmánykötet abban a reményben, hogy az apróbb részletek
feltárása a korszak egészét is új megvilágításba helyezi majd.