Ezek a mesék a tizennégymilliós magyarság megtelepülésének legkülönbözőbb
tájain teremtek; magukon hordják így e tájak sajátos mondatalakítását, nyelvi
zeneiségét és - gyakran csak e tájakon értett - szavait. Egységesíteni,
mindnyájunk számára azonnal érthetővé akartam tenni őket, úgy mégis, hogy a
sajátosságukat megőrizzék. Hisz egy nemzet annál szervesebb, minél sokszerűbb;
szellemileg annál gazdagabb és szabadabb, minél összetettebb, sőt tarkább; akár
a festő a színeivel. S azután: ezekben a nem ma keletkezett mesékben csaknem
teljességgel áll még a különös törvény: nyelvünk finomságainak megalkotói,
legművészibb mesterei nem is oly rég népünk legelnyomottabb rétegének milliói
voltak, a szegényparasztok. E mesterfogásoknak csak töredékeit is megőrizni
nemzeti kötelesség, akár a műemlékvédelem. Illyés Gyula