A második világháború keleti frontján 1943 végére - már túl Sztálingrádon, a
doni hadműveleteken, Kurszkon és Harkov másodszori visszafoglalásán - a szovjet
hadseregnek az addig elvesztett területek felét sikerült újra az ellenőrzése alá
vonnia, és a déli frontvonal Ukrajna közepén, nagyjából a Dnyeper folyó
vonalánál húzódott. Az újabb nagy szovjet támadás délen 1943 decemberének végén
indult meg. E hadműveletek során vetettek be a németek egy különleges
nehézpáncélos-alakulatot, amely egyedülálló módon csak Tigerekből és
Pantherekből állt. Erre 1944 januárjában került sor, amikor is a német 11.
páncélosezred törzsének alárendeltségében két páncélososztályt átmeneti
jelleggel ezredkötelékben alkalmaztak Vinnyica térségében. Dr. Franz Bäke
tartalékos alezredes irányítása alatt e nehézpáncélos-ezred két hadműveletben is
megütközött a szovjet erőkkel (főleg harckocsi- és gépesített csapatokkal). Ezek
az összecsapások a leghevesebbek közé tartoztak a keleti front történetében. A
Bäke nehézpáncélos-ezred alig több mint egy hónapig létezett, és csupán két
hadműveletben vett részt 1944 januárjában és februárjában, de 24 ütközetnap
alatt több mint 500 szovjet harckocsi és önjáró löveg kilövését jelentette.
Ezzel egy csapásra legendává vált. Eddig nem született olyan munka, amely
kizárólag erre az alakulatra összpontosítana, és egybegyűjtené az összes
elérhető információt e harckocsikötelék a legkevésbé sem mindennapi
harctevékenységéről. A könyv megírásával a szerzőnek tulajdonképpen egyetlen
célja volt: a szovjet, illetve német csapatok levéltári dokumentumai, valamint a
releváns feldolgozások alapján megállapítani, hogy bizonyítható-e egyáltalán az
a kiemelkedő harci teljesítmény, amit a Bäke nehézpáncélos-ezrednek
tulajdonítanak, és amivel a kötelék kitörölhetetlenül beírta magát a második
világháborús páncélos-hadviselés krónikájába. Ebből a részletessége miatt
egyedülálló feldolgozásból izgalmas bepillantást nyerhetünk a keleti fronton
1944-ben zajlott harcok mélyebb harcászati rejtelmeibe.