Európa egyik legnagyobb folyója. Ez már önmagában is érdekes volna, de a Duna
ennél sokkal több. Közel háromezer kilométeres útja során tíz országot és annál
is több népet érint. Óriási hajóút, vízi sztráda. Olykor határ is. És persze
hagyomány, história, sors, kultúra. Közös sors és közös kultúra. Ovidius és
Pindarosz. A francia pokoljáró dudás, Louis-Ferdinand Céline. Esterházy Péter,
Claudio Magris, Nick Thorpe, August Strindberg és Tímár György. A Nibelung-monda
hősei, akik a világhódító Attila udvarába igyekeztek. A török alattvalóként
született szefárd zsidó, a később osztrák íróvá lett, majd Angliába sodródott
bolgár?spanyol Elias Canetti. Patrick Fermor, akinek a ködös Albionban, miközben
James Joyce Ulyssesét olvassa, a pesti Duna-korzó virágárus lánykái idéződnek
eszébe. Mindannyian Duna-utazók, és mind szóhoz jutnak Száraz Miklós György
magával ragadó esszéfolyamában. És még ki mindenki! Mikszáth, Széchenyi, Szabó
Lőrinc, Ady, Balassi? Térben és időben is izgalmas vízi barangolásra invitálja
olvasóját a szerző. Néhány ezer kilométer és néhány ezer év. Oda vissza, fel és
alá, egyszer a főmederben, máskor a mellék- vagy holtágakon, de mindig a kultúra
folyójának hömpölygő vagy csordogáló vizén.