Hercule Poirot ránézésre igazán nem emlékeztet egy antik görög hősre. Azonban -
érvel a legendás nyomozó - ő is, mint Hercules, azt a feladatot vállalta magára,
hogy megszabadítja a társadalmat annak legrémisztőbb szörnyetegeitől.
Nyugdíjazásának békés napjaira készülődvén Poirot úgy dönt, hogy már csak
tizenkét esetet vállal: ezek lesznek az ő személyes herkulesi munkái, olyan
különleges ügyek, amelyek méltók a kis belga zsenialitásához, és amelyek mind a
következtetés művészetének hőstetteiként vonulnak majd be a bűnügyi krónikákba.