Vérsűrűség: vers, űr és ég. Szöveg, hiány és tágasság. Ember, tér és idő. Hús,
otthon és fájdalom. Család, múlt és sors. A teljes érzékelés könyve ez, azonnal
beránt az észlelés közepébe, mintha ezzel a testi figyelemmel akarná kijátszani
a metsző, de névtelen sóvárgást, és a közeledő vég bizonyosságát. Magába húz,
rögtön fókuszálja az olvasót. Ráadásul minden verssel csak sodróbb és
izgalmasabb lesz. A megfigyelés élessége és a szavak pontossága, az objektív
leírások sűrítettsége és a melankólia szédülete, a gyász némasága és a rögzítés
kényszere, a szeretet teljes önfeladásának kísértése és a történelem penetráns,
nyomasztóan állandó jelenlétének tudata adja Szabados Attila kötetének erejét.
Álmok és konkrétumok csúsznak össze, halottak és élők, rokonok és idegenek
kopírozódnak egymásra és érnek össze benne, és közben bennünk, azon a kivételes
ponton, ahol mindig ma van, és ahol mindig pont meghal vagy megtörik valaki.
Ebben a könyvben minden vers gyújtólencseként működik, a múlt teljes spektrumát
koncentrálja egyetlen izzó pillanattá. Fáj olvasni, de mégis jelen akarunk
lenni: mert ismerős, és mert benne és általa súlya és tétje, éle és intenzitása
lett a létezésnek.