A vén fegyverkovácsné lóra ül Ahogy a sárgás herpesz-hólyagok, várom, hogy
elmúljon rólam az évek nyoma: ráncok és megereszkedések, hiszen belül csak
huszonegy vagyok! De kívül ott a sok tükör. Jaj, ott egy idegen bámul rám!
Visszanézek, és látom rajta végig az egészet: egyre vénebb leszek, aztán halott.
Már ok nélkül vagyok dühös magamra: (miféle hülye név az, hogy Judit?), rángatok
löttyedő fenékre, hasra egy sportoláshoz alkalmas bugyit. Aztán hagyom: vigyen,
vigyen a ló. A...