Ennek a kötetnek a tanulmányai és szövegei nem egyetlen elképzelt olvasó
számára íródtak. Fókuszukban Johannes Brahms és a 19. századi magyar - s
különösen a fővárosi - zenei élet és annak prominens alakjai állnak. A Liszt
Ferenc, Erkel Ferenc, Egressy Béni fémjelezte időszak (intézmény)történeti,
politikai, közéleti és kritikai viszonyait, a koncertszervezés protokolláris és
praktikus megfontolásait ugyanúgy megismerteti az érdeklődővel, miként a Brahms
személyes jelenlétében szervezett hangversenyek sajtóvisszhangját, vagy
bemutatja a német mester magyarországi inspirációjának forrásait, az 1848-49-es
forradalom és szabadságharc zenei emlékképeinek lenyomatát őrző magyar
kottatárát. Az Appendix, a Gesellschaft der Musikfreunde bécsi
Brahms-hagyatékában megtalálható hungarica zeneműnyomtatványok kritikai
forrásvizsgálattal összeállított lajstroma a kutatók számára is alapvető
fontosságú lehet, míg a Bartalus István és Mátray-Róthkrepf Gábor portréját
megrajzoló fejezetek, vagy a Szózat identitásteremtő hatását a Zenészeti Lapok
beszámolóin keresztül végigtallózó esszék a korabeli magyar szellemi élet
válaszútjain nyújtanak az olvasó számára izgalmas kalandozást. Mi hát akkor az,
ami összeköti e kötet szertefutó és más-más hangot megütő írásait? A magyar
zenekultúra iránt érzett szenvedély és szeretet.