Bodor György verseskötete a hétköznapok csendes, mégis mélyen őszinte
szemlélődésének lírai lenyomata. A szerző tudatosan vállalt egyszerűséggel
fordul el a hangzatos formáktól és divatos motívumoktól, helyettük a hétköznapi
élet finom rezdüléseit emeli poétikus szintre. Költeményei alapját búskomor
humor, bölcs zsörtölődés, és a megéltség hitelessége adja. Bodor saját költői
programja szerint ír, kerülve minden nagyzoló képmutatást és provinciális
önáltatást. Ez a tudatos egyszerűség azonban időnként a meddő tehetetlenség
érzését tükrözi, amely a kötet hangulatát is meghatározza. Verseiben mélyen
átélt emberi rezignáció, politikai és társadalmi depresszió keveredik, miközben
a mindennapi élet apró küzdelmei is megjelennek. A szövegek olykor óvatos
önvizsgálatként indulnak, de az igazán mély önfeltárás helyett gyakran csak
sejtetéseket kapunk. A kötet legszebb darabjaiban azonban hiteles érzelmek és
finom metaforák emelkednek ki, bizonyítva a költő finom érzékenységét. Bodor
György lírája így egyszerre vallomásos és hétköznapi, egyszerre egyszerű és
bölcs, amely sajátos hangjával hívja fel figyelmünket az élet apró részleteire.