E gyűjtemény a hazai filozófiai intézményrendszer 1945 utáni alakulásáról közöl
tanulmányokat. Az írások a háború utáni helyzettől a kommunista hatalomátvétel
nyomán kiépülő kondíciókon keresztül a posztkommunista átmenettel létrejövő
állapotig, azaz egészen máig veszik számba a magyar filozófia alakulását. Van
közöttük olyan, amely a koalíciós szakasz változásait nagyítja ki; van, amelyik
csupán a kommunista korszakkal foglalkozik; és van, amely viszont a teljes
periódust idézi fel. A tanulmányok szigorúan történeti távlatból közelítik meg
tárgyukat: a múlt megismerésének és földolgozásának érdekétől vezérelve
fordulnak a vizsgált intézmény felé. Azonban szerzőink többsége olyan intézményi
folyamatokról is beszámol, amelyeknek a vizsgált periódusban maga is közreműködő
aktora volt. Kötetünk darabjainak meghatározó hányada tehát ilyenformán
személyes beszámolóként is olvasható. A magyarországi filozófia 1945 utáni
története máig majdhogynem feldolgozatlan periódusnak számít. A rendszerváltás
1989-90-ben úgy következett be, hogy nem követte mélyreható történeti
önreflexió. Az azóta eltelt immár három és fél évtized nyomán elérkezett az idő,
hogy megkezdődjön ennek az időszaknak módszeres és alapos felderítése. E
könyvsorozat, a Magyar filozófia a 20. században, melynek első kötetét tartja
kezében az olvasó, csak az első lépést jelenti ezen az úton; jelen kötetünket
további könyvek sora követi majd, amelyek ugyancsak arra lesznek hivatottak,
hogy folytassák ezt az önismeretet fejlesztő és történeti feltáró folyamatot.