Mit keres egy angyal a hídon? És kit talál meg? Hogyan lehet visszanézni egy
már rég elhagyott életszakaszra? És ami fontosabb: hogyan lehet nyelvet találni
az akkor történtekhez? Miközben egy elveszett-eltévedt nemzedék körvonalai is
felsejlenek, új kötetében Vados Anna a mindannyiunkban ott élo ismeretlent vagy
épp egykori ismerost szólítja meg. Költészete a beszéd és a hallgatás határait
járja végig. Így lesz ez a versvilág helyenként sejtelmesen ködös, másutt
kijózanítóan éles: függoségeket tár fel, és a szabadság nyelvét keresi. Az
Egymás lélegzete verseiben nemcsak a címben is érzékeltetett te meg én viszony
van benne, ez a pulzáló, hol forró, hol jeges párbeszéd, hanem a transzcendencia
nyitott horizontja is. Hiszen akik ezekben a versekben szót kapnak, vagy akikrol
szó van, azok magukban már felmérve a mélység rettenetét, a zuhanás lehetoségét,
a metafizikában vagy a másik tekintetében próbálnak kapaszkodót keresni.