Lehet-e könnyedén élni? Mit jelent az, élni? Hogyan kell, hogyan lehet ezt
csinálni? Laboda Róbert negyedik verseskötetében ezek a központi témák. Mint
minden magára valamit is adó alanyi költő kötetében. S ki az, aki nem alanyi
költő? Szóval, élni kéne, létezni, a tapasztalatok, érzések, a múló idő, az
elmúló, szeretett emberek emlékképei, a gyerekkor máig ható képi és érzésvilága
rezgésében. Ebben a kötetben az alanyi költőnek fel kellett nőnie önmagához, meg
kellett birkóznia a veszteségeivel. Ki kellett csomagolni mindazt, amivel az
ember úgy általában az életpálya felénél szokott elszámolni. És annyira tud ez
fájni, hogy ezt csak versben lehet elmondani. Lépked a szerző, az alanyi költő,
le-lenéz a múlt szakadékába, s felemeli a fejét a jövő elé lebegtetett,
meghódítható hegycsúcsai felé. Közben, jelen van. Könnyed folyik. Kibukik az
igazi én. Könnyed én. Könnyedén. Laboda Róbert negyedik kötetét ajánlja
olvasásra a szerkesztő: Szászi Zoltán