Egy egész ország rajongott értük, egy egész ország döbbent meg 1985 nyarán,
tragikus autóbalesetük hallatán. Sárosi Katalin és Zsoldos Imre neve a mai napig
fogalom a zeneszeretők számára. A Különös éjszaka volt lapjain gyermekük, a
saját jogán sikeres zenész, Zsoldos Gábor Dedy idézi fel legendás szerelmüket és
slágerekkel szegélyezett pályafutásukat, visszaemlékezését pedig sosem látott
archív fotók és pályatársaikkal készített interjúk gazdagítják. Imádott édesapám
idén lett volna százegy esztendős, édesanyám kilencven! Sokszor eljátszom a
gondolattal, hogy még ma is élhetnének, hiszen Bálint gazda és Kirk Douglas, sőt
még sokan mások is megérték ezt a kort? Nekünk apuval sajnos kevés együtt
töltött időt, összesen huszonhárom esztendőt adott az élet? De amit kaptunk, az
azért tartalmas volt. Sokszor zenéltünk együtt, apu. Emlékszel? Megtanítottál
éneklőfűrészelni, ott voltál - és nagyon büszke voltál rám - a
diplomahangversenyemen, ott voltál jó néhány Hungária-, majd később Dolly
Roll-koncerten is. Tetszett neked! Boldog voltál, hogy zenész lettem. Nem
ismerted azonban egyik unokádat sem? Pedig hogy imádtad volna őket, és ők is
téged. Te viszont mindennél jobban szeretted a zenét, azt, hogy végre béke van,
szerettél engem, anyut és a nagymamát. Egy ország szeretett, tisztelt, s egy
ország aggódott érted 1985 augusztusában - de sajnos hiába. Soha nem felejtem el
az utolsó mondataidat a szegedi kórházban a halálos ágyadon: Kati? Mama? Jól
vannak? Csókolom őket! - Azután kómába estél, és soha többet nem tértél
magadhoz. Anyu! A te elvesztésedet képtelen vagyok feldolgozni? Azt egyszerűen
nem fogadom el! (Zsoldos Gábor Dedy)