Nem én akartam ezt az életet élni. Nem én választottam magamnak. Vagyok, aki
vagyok. Az utca nevelt: átformált, megsebzett, de megtanított túlélni. Éheztem,
fáztam, voltam büdös és piszkos. Megharcoltam azért, amim van, és ezért nem
kérek bocsánatot sem most, sem máskor. Farkastörvények uralkodnak a világban. Az
erősebb győz, a gyenge elpusztul. És én csak ezt az életet ismerem. A
könyörtelent, a kegyetlent, a durvát. Ami, ha nem vagy elég gyors, eltapos, mint
egy bogarat, és nem marad belőled semmi. Brooklyn az én városom. Teszem, amit
tennem kell. Láthatatlan vagyok, a nevem valószínűleg a feledés homályába fog
merülni, és ha egyszer a vétkeim utolérnek, s a múltam miatt bűnhődnöm kell,
tárt karokkal fogom várni az ítéletet. Addig azonban senki nem parancsolhat
nekem. A boldogan éltek, míg meg nem haltak nem az én műfajom. És ha mások
szerint Grace Mayer lesz a vesztem, ha ő a kikövezett út a pokolba, akkor állok
elébe!