A fiatal George Orwell, ekkor még Eric Arthur Blair néven, egyetemi ösztöndíj
híján utazott vissza Indiába, hogy 1922-től a burmai gyarmati rendőrségnél
helyettes felügyelőként dolgozzon, ezzel biztosítva megélhetését és
élettapasztalatainak ? egész életművére kiható ? bővítését. 1927-re azonban
végleg megundorodott az angol gyarmati politikától, ezért kilépett a
szervezetből. Az itt szerzett élményeit fogalmazta bele első, a brit
gyarmatosítás rendszerét élesen bíráló szépirodalmi művébe, az 1934-ben
megjelent Tragédia Burmában című regényébe. Hőse, Flory az 1984 Winstonjának
előképe. Nélkülözi a heroikus karakterjegyeket, mégis elutasítja a képmutatást,
és a végsőkig elviszi a küzdelmeit abban a határhelyzetben, amit a halódó
gyarmatbirodalom és a rabszolgasorban tartott burmai lakosság találkozása
jelent. A regény egészen 1989-ig az egyetlen legálisan kiadott Orwell-mű volt
Magyarországon. A fikusz és az Antikrisztus Orwell 1935-ben írott, második
regénye. Ifjú hőse, Gordon Comstock otthagyja ígéretes és sikeres állását az ?Új
Albion? reklámügynökségnél, s egy kopott antikváriumba szegődik eladónak jóval
szerényebb életvitelre váltva. A lázadó Comstock egyetlen vágya ugyanis, hogy
elismert költő legyen, és a pénzvilág zsarnokságából kitörve megírhassa végre a
nagy művét: a Londoni örömök-et. A regény a férfi hányattatásait kíséri nyomon
izgalmas fordulatokon és keserű felismeréseken át egész az abszurd
végkifejletig. A pénz és a reklámok világával szembeforduló, magányosan küzdő
hétköznapi figura ismerősen hat majd Orwell olvasói számára, az író szociális
érzékenysége és éles társadalomkritikája is pontosan kirajzolódik.