Ha valakit elveszítünk, azzal saját múlandóságunkkal is szembesülünk. Ha
szülőként nem beszélünk hitelesen a veszteségekről, a gyermek megérzi a lappangó
titkot, és még sokkal jobban fog félni. Őszintének kell hát lennünk vele, de
önmagunkkal is, hogy az, amit mondunk, összhangban legyen mindazzal, amit
gondolunk, érzünk és teszünk. A szülő halállal kapcsolatos gondolatai és
félelmei alapvetően meghatározzák a gyermek érzéseit is. A legnagyobb segítséget
a veszteség feldolgozásban az a felnőtt nyújthatja, aki maga is gyászol, és a
gyermeknek módot ad arra, hogy gyászában részt vegyen. Még a kegyetlen igazság
is könnyebben elviselhető, mint a nyomasztó titkok. Amit nem képesek
megmagyarázni, az saját képzeletükkel pótolják, ez sokkal rosszabb, mint a
valóság. Ha nem beszélünk a veszteségről a gyermekünkkel, azzal akaratlanul is
letiltjuk a gyászát. Ez megrekesztheti a személyiségfejlődés folyamatát, olyan
kapcsolatteremtési és érzelmi zavarok alakulhatnak ki, amelyeknek a hatása
felnőttkorban is megmarad. Hogyan segíthetünk ebben a folyamatban gyermekünknek?
Erről szól ez a könyv, amelyben Singer Magdolna vezet bennünket végig ezen a
folyamaton hitet és reményt adva, hogy a gyász, a veszteség túlélhető,
feldolgozható. Kádár Annamária