Bár a krimi hazai konjunktúrája az elmúlt évtizedben komoly lendületet adott a
zsáner honi hagyományára fókuszáló kutatásoknak, arra nem adott elég ösztönzést,
hogy a rendszerváltás előtti évtizedek műfaji jelenségeivel kapcsolatos
vizsgálódások kimozduljanak abból a leegyszerűsítésekkel tarkított recepciós
paradigmából, amelynek alapjait egyrészt a Kondor Vilmos Budapest regényeinek
kezdeményező szerepét hangoztató kritikai, másrészt a magyar krimi
létezhetőségével, tradíciójának és előzményeinek feltérképezésével foglalkozó
irodalomtörténeti próbálkozások rakták le. A revízió elodázásának köszönhetően a
Kádár-kori bűnügyi irodalomról a mai napig egy pártállami kultúrpolitika
irányítása alatt álló, a rendszer ideológiai elvárásainak megfelelni kívánó, a
krimi nemzetközi mintáival párbeszédképtelen műfajként szokás beszélni. E kötet
írásaiban a szerző ezzel a közvélekedéssel igyekszik vitába szállni. A könyvben
megelevenednek a pártállam bűnüldözési szerveinek képviselői, a szocialista
világrendet védelmező kémelhárítók, a nyugati kémek és kémszervezetek, a
rendszerből kiábrándult rendőrtisztek és a saját igazukért harcoló Kádár-kori
kisemberek. Hasznos információkat kaphat még az olvasó a korabeli
detektívregény-írás gyötrelmeiről, a kommunista rezsim ellenségképeiről és a
klasszikus és a hard-boiled krimisémák hasznosításának szocialista módszeréről.
A kötetet a Kádár-kor bűnügyi irodalmának csaknem teljes korpuszát tartalmazó
bibliográfia zárja. Török Lajos 1970-ben született Nagykanizsán. Tanulmányait
szülővárosában végezte. Gyermekkori élményeit mélyen átjárta a Kádár-kor utolsó
két évtizedének fojtó levegője. Első tizennyolc esztendeje azonban könnyebben
telt, mint szüleié és nagyszüleié, akiknek pályáját a rezsim derékba törte. Volt
segédmunkás, munkanélküli, postás, s csak a rendszerváltás akadályozta meg
abban, hogy serfőző szakmunkásként csináljon karriert. Jelenleg
irodalomtörténész és a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója.