Sztehlo Gábor az 1944-1945-ös magyarországi embermentés sokak által ismerni
vélt, már-már kultikus hőse, szinte egyszemélyes jelképe. Embermentőként, majd a
Gaudiopolis néven híressé vált gyermekváros megteremtőjeként ikonikus alakja
múlt századi történelmi emlékezetünknek. Sztehlo Gábor az 1944-1945-ös
magyarországi embermentés sokak által ismerni vélt, már-már kultikus hőse,
szinte egyszemélyes jelképe. Embermentőként, majd a Gaudiopolis néven híressé
vált gyermekváros megteremtőjeként ikonikus alakja múlt századi történelmi
emlékezetünknek. E könyv sem megkérdőjelezni, sem vitatni vagy relativizálni nem
akarja Sztehlo Gábor embermentő ténykedésének fontosságát, de megkísérli
lebontani annak a kultusznak az elemeit, amit éppen maga Sztehlo alapozott meg
és sokan mások építettek tovább több mint fél évszázadon keresztül. E
(szent)kultusz sokszor takar el fontos történelmi tényeket és összefüggéseket,
melyeket felfedezve-felidézve de- és rekonstruálható a második világháború
alatti magyarországi embermentések látszólag jól ismert története. A szerző nem
az eddig ismert források tételes cáfolatát végzi el, hanem - talán éppen
ellenkezőleg - a kritikai történetírás módszertanával fordul elsősorban magának
Sztehlo Gábornak eredeti, 1961-1962-ben született, kéziratos
visszaemlékezéseihez. E memoárok már eddig is jól ismert részletei helyett olyan
fragmentumokra hívja fel a figyelmet, amelyekben a nagytiszteletű úr
önkritikusan tekinti át és értékeli (újra) saját maga, egyháza és társadalmi
osztálya 1944-1945-ös tevékenységét. A történész feladata nem is lehet más, mint
hogy rámutasson az emlékiratnak az emlékezet vagy éppen az emlékező esendősége
miatt homályban hagyott vagy sokszor metaforák mögé rejtett hiányaira, és azokat
a lehetőségekhez mérten feltárja, más forrásokkal, adatokkal, összefüggésekkel
kiegészítse, és a miért?-ekre, azaz a történet szereplőinek motivációira is
rákérdezzen. A válaszokból pedig egyértelművé válik, hogy a Sztehlo-történet nem
kizárólagosan Sztehlo és megmentett gyermekei-nek a története, hanem ők is
részei, (mellék)szereplői egy, az ő példájukhoz képest kétségkívül kevésbé
magasztos elbeszélésnek: a huszadik századi magyar történelemnek.