A magyar költészetben a kötött formák ütemhangsúlyosak, időmértékesek,
hangsúlyváltók, moraszámlálók, bi-, tri- és quadrimetrikusak, valamint
szótagszámlálók lehetnek. A kötet szerzője, vagy ha úgy tetszik, összeállítója
ezeknek a formáknak a rímes és rímtelen változatairól próbál számot adni, úgy
azonban, hogy közben maga is, olvasója is tudja: a költészet megközelítésének a
könnyebbik, a kötetlen formák sokszínűségét nem vizsgáló, valójában tehát
szemfényvesztő módját választotta. E szemfényvesztésben társa a kötetet
lapozgató olvasó lehet.