Agárdi Péternek, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi
Kara professor emeritusának huszadik századi irodalom-, eszme- és
művelődéstörténeti tanulmányaiból összeállított kötetét tartja kezében a
Tisztelt Olvasó. Az írások az elmúlt 15 évben születtek, közülük a
legterjedelmesebb itt jelenik meg először. Több foglalkozik József Attilával:
ifjúkori termésével, a Hazám című 1937-es költeménnyel, valamint a költő
korabeli és 1945 utáni recepciójával, esetenként botrányos, átpolitizált vagy
éppen tabusító értelmezésével. A tanulmánykötet meghatározó témája az
államszocializmus irodalomszemlélete és művelődéspolitikája. A főhősök: Aczél
György, továbbá két nagy hatalmú professzor, Király István és Pándi Pál,
valamint a nemzeti kérdésről és a népi írók utódainak mozgalmáról folyt 1956
utáni diskurzus. Az objektivitásra törekvő elemzéseket a szerző személyes
emlékezései, történeti adalékai is színezik, amelyek egyúttal töredékes,
ugyanakkor önkritikus mozaikképet is nyújtanak immár több mint hat évtizedes
pályájáról. A Fejtő Ferencről, Donáth Lászlóról, Gyurkó Lászlóról, Hárs
Istvánról (a Magyar Rádió örökös elnökéről), Heller Ágnesről, Nyers Rezsőről,
Vitányi Ivánról és másokról, illetve a szerző ma is aktív pályatársairól rajzolt
informatív, de szubjektív, alkalmi portrék külön ciklust képeznek a kötetben. A
vitákkal átszőtt könyv az ideológiailag motivált és századunk tízes-húszas
éveiben különösen harsány emlékezetpolitikákkal szemben a baloldali
kultúrafelfogás, a pártállam többarcú, ellentmondásos szellemi életének
történelmi távlatból fogalmazott szakszerű elemzésére tesz kísérletet.