Nem csupán a múltidézés, hanem az újrakezdés szándéka is munkált e kötet
szerzőiben. Ugyanis a hajdani népi, majd az örökébe lépő népi-nemzeti mozgalom a
rendszerváltást követően kimerült, s nem csupán a jelen magyar valósággal, hanem
önnön múltjával való kapcsolatát is elvesztette. Előbb csupán megritkult a
hajdani bőséges forrás vize, majd immár visszavonhatatlanul eliszaposodott. A
népi mozgalom hajdan fiatal értelmiségiek és parasztifjak duzzadó áramlata volt,
ma pedig alig pislákol, s a felnövekvő generációk tagjai semmit sem tudnak róla.
Úgy véltük, hogy három alapvető dolgot kell tisztázni. Először is azt, hogy mit
gondolunk a népi mozgalom múltjáról, mit a tartunk megőrzendő értéknek, s miről
véljük azt, hogy inkább csak a történészek érdeklődésére tarthat számot.
Másrészt alapvetőnek tartottuk a nyelvi megújítást: az igényes magyar próza
hagyományainak megőrzését, de egyben a korszerű, nívós mondanivaló közlését.
Harmadrészt pedig a szociográfiai hagyomány felelevenítését tűztük célul, mely
tevékenység napjainkban ismét rendkívül fontossá vált, bár véleményünk szerint
sosem avult el igazán.