2016-ban a magyar laikus bírósági rendszer átalakítására tett az Igazságügyi
Minisztérium javaslatot a büntetőeljárási reform keretében. A szándék, mely
2018-tól jelentősen csökkentette a jogi végzettséggel nem rendelkező laikusok
szerepét az igazságszolgáltatásban, beleillett abba a folyamatba, mely a volt
szocialista országokat az 1990-es évek óta jellemzi. A szovjet mintára
kialakított ülnökbíróságok korántsem erősítették a jogászokban azt a hitet, hogy
a néprészvétel bármilyen értelmes célt szolgálna. A szerzők még a reform
szándékának ismerete előtt határozták el, hogy egy átfogó, az ülnökök és a
hivatásos bírák véleményét feltáró empirikus kutatást végeznek. Vizsgálatukkal
az ülnök rendszerről kívántak képet kapni, miután több mint ötven éve nem került
sor ilyen kutatásra Magyarországon. Az utolsó, ehhez hasonló felmérést Kulcsár
Kálmán vezetett, és régebben, még az 1960-as években, pártállami keretek között
zajlott. Jelen kötet kutatói hipotézise az volt, hogy a jelentős társadalmi
változások miatt az akkor szerzett ismereteknek csupán kis töredéke lehet
érvényes ma már. Az empirikus kutatást egy széleskörű, a laikus bíráskodás
különböző modelljeit bemutató össze-hasonlító elemzéssel kívánták alaposabbá, és
az olvasók számára élvezetesebbé tenni a szerzők.