Városok, tájak, emberek: Prága, Párizs, Belgrád és elsősorban Szarajevó.
Mahalák, múzeumok, könyvtárak, kávéházak, derviskolostorok, dzsámik, hidak és
szokakok. A Bijela Tabija és a ?uta Tabija. Napos és Dohos oldal. Utazás
busszal, gyalog, repülővel. A szerző idősíkokon és tereken át utazik. Írásai a
szépirodalom, az esszé, a jegyzet és az önéletrajz mezsgyéjén mozognak, s
alkalmanként régi útirajzszerzőket is megidéznek. A szövegeket átszövi a
különböző, főként szláv nyelvű szavak megfeleltethetőségéből és
félreérthetőségéből fakadó nyelvi humor. Az írások egy részét az útitárs, Jé
figurája kapcsolja össze. Ám végül nem marad belőle más, mint a hiány ismételt
megtapasztalása. Ahogyan a belgrádi Tito-mauzóleum melletti tárlat ex-Ju
kirakósánál, úgy Szarajevó látképén is minden a ?csipkés szélű hiányba? vész.
Száz Pál hatalmas kultúrtörténeti tudásanyagot mozgat, ám mégis idegenként néz
le a városra ? ?erre a kiszolgáltatott áldozatra?. Utazásai során a
tanúságtétel, a látás-tudósítás olykor küzdelmes, néha fájdalmas kötelessége is
megmutatkozik. Így válik a politikai rendszerek működésének, a zsarnokság
következményeinek és a mértéktelen pusztításnak a tanújává. De vajon tudhatunk-e
igazán bármit is valamiről, ami nem mi vagyunk? És hogyan vetíthető egymásra a
múlt borzalmának valósága és a távoli jelen? A könyvet a szerző színes fotói
illusztrálják.