Fóris-Ferenczi Rita legújabb kötete mesekönyv, amely megszólíthatja az óvodást,
a kisiskolást, de a felnőttet is.Míg a De Anyu! című családi kisregényében az
anya szemszögéből láthatjuk az öttagú családot, hol pillanatfelvételeket a
jelenből, hol pedig múltbeli emlékeket felelevenítve, a Mondhatok-e valamit? a
gyermek nézőpontját, az elmondás, meghallgatás igényében a megértés vágyát
tükrözi.Az erdélyi város és falu a színtere a két nagy fejezetbe foglalt
meséknek. Az első fejezet címe: Nagytestvér bölcs intelmei. A legkisebb,
beszélni még nem is tudó testvérkének mesél a kisfiú, aki immár nem a legkisebb,
beavatja a család és az őket körülvevő világ titkaiba. Az intelem, a parainézis
az irodalom réges-régi műfaja, legrégebbi ismert példájában az ókori
mezopotámiai isten, Enlil intézte intelmeit fiához, a magyar irodalomban pedig
Szent István királynak fiához, Imre herceghez intézett intelmei foglaltattak
legkorábban írásba. Csakhogy minden korban más tudást kell átadni a következő
generációnak, és manapság nagy szükség van a mindent látó és halló gyermek
rácsodálkozására, a világot megérteni akaró kérdéseire. A második fejezet címe:
A titkokat csak neked mondom el, elsősorban a gyermek félelmeinek
megfogalmazása, és ötleteket, útmutatást kapunk a kis történetekből, hogyan
lehet ezekkel a félelmekkel szembeszállni, ezeket legyőzni, illetve együtt élni
velük. A fejezetcím ihletője Ágai Ágnes írása, A titkokat az ujjaimnak mondom
el, csakhogy az ujjainkkal megosztott titkok a magányt jelentik, míg a beszélni
még nem tudó kistestvérrel megosztottak, titkok maradnak ugyan, de egy
meghatározott személlyel osztjuk meg, s így nem vagyunk többé magunkra hagyatva.
Fóris-Ferenczi Rita humoros, kedves meséi tabutémákat érintenek, ugyanakkor
felhívják a figyelmet a mesélés szükségességére, hogy mennyire fontos a családi
történeteket megosztani gyermekeinkkel, emlékezni és emlékeztetni a szépre
csakúgy, mint a fájdalmasra, a dédszülőkre és nagyszülőkre is, kislány-nagymama
vagy anyu és apu gyerekkori csínytevéseire is, és a történetekkel egy olyan
értékrendet közvetíteni, amibe kapaszkodni lehet. Honnan jöttünk, hová, kikhez
tartozunk? Milyen családi történetekkel pakolhatjuk meg képzeletbeli
tarisznyánkat, hogy erőt adjanak az életúthoz? (Tekei Erika, szerkesztő)