Milyen az ember gyermekkorában, hát önző! Csak én, csak én, ez a jelszava a kis
királylánynak is, aki egész nap a palota kertjében dobálja aranylabdáját,
nézegeti szépséges tükörképét a kút vizében, míg a labda vízbe pottyan. Innen a
legfőbb konfliktus, hogy szerezhetné vissza a legnagyobb örömforrást úgy, hogy a
segítségére siető beszélő békának ne kelljen elköteleznie magát. Jól jön az új
kapcsolat, de ígérete ellenére megtagadja a békától a társaságát, meg sem akarja
ismerni, míg az atyai dörgedelem el nem indítja egy jobb irányba vezető úton.
Ezt a helyzetet számtalanszor megéljük gyermekeink társas viselkedésében, hosszú
az út a helyes szociális viselkedésig, számtalan kínos helyzetbe keveredünk,
egyik nap imádják, másnap utálják egymást, míg ki nem alakulnak a
játékszabályok. Bonyolódik a helyzet, ha különböző neműekről van szó, de ha egy
békából királyfi ugrik elénk, mégis csak azt jelenti, jó úton járunk. A mesék
archetipikus képeikkel a mélyből szabályozzák a gyerekek viselkedésmintáit,
ezért olvassunk sokat, meséljünk, hogy minél több helyzettel és megoldással
megismerkedhessenek.