Pálffy Pál a vadvédelem neves szakértője és sokat tapasztalt, szenvedélyes,
ugyanakkor etikus vadász volt, akinek diplomáciai és irodalmi tevékenysége is
jelentős. Állandó szakírója volt a Jurán Vidor szerkesztésében megjelenő
Vadászlapnak, és több élménybeszámolót is írt, melyek nagyrészt az 1945 utáni
emigrációja alatt jelentek meg német és francia nyelven. Ide tartozik a számos
eredeti fényképfelvétellel gazdagított A vadon vonzásában című írása is. E kötet
? amellett, hogy a nemzetközi vadászati irodalom egyik remeke ? sokkal több,
mint egy vadászkönyv: a természet könyve, amely nemcsak a vadászokhoz és a
vadásztörténetek kedvelőihez szól, hanem minden egyes természetbaráthoz is.
Apróvadak, vízi vadak, ragadozó madarak, őzek, zergék, szarvasok, hiúzok,
farkasok, párducok, tigrisek, medvék, bölények és jávorszarvasok ? alig létezik
olyan állatfaj, amelyről a három kontinenst megjárt Pálffy Pál ne tudna mesélni.
Az emberek által gyéren lakott, ám vadakban rendkívül gazdag, szarvasbőgéstől
visszhangzó kárpáti erdőkről pedig úgy ír, hogy az olvasót borzongás járja át:
részben e csodás ősvadon letűnése felett érzett melankólia miatt, részben pedig
az öröm okán, amiért egy olyan vadász szavai tárulnak elé, aki e tájakat egykor
dobogó szívvel járta be, hogy kifürkéssze legrejtettebb titkait.