Vörös István meseregényének első részben (Loni és a kísértetek) Loni, a
kisiskolás embergyerek és Levélke, az ötszázéves kísértetkislány - dacára a
korkülönbségnek - nagyon jó barátságba keverednek. Az önmagában is olvasható új
részben Levélkéék (anyja, Sarkifény Vízlevegőtűz Sztrasidla Klára és apja,
Gorboda Tamás) meghívja Lonit és egész családját (anyját, Ildit, apját, Tamást,
és bátyját, Petit) vértesi otthonukba, a Varázsvárba. Kezdve egy igazán
rejtélyes (sőt: kísérteties) vonatúttól az este nyolcas reggelin keresztül a
rendszeres éjszakai repkedésekig egy rövid időre Loniék megtapasztalják, milyen
is kísértetként élni... Annyit elárulhatunk, hogy cseppet sem félelmetes! (Na
jó, csak nagyon ritkán.) Ahogy a regénybeli gyerekek mondják: Ez nem volt se jó,
se rossz, se hihető, se hihetetlen! Ez minden volt!