Balogh János, a hírneves zoológus, ökológus professzor mindenkor kiállt a
nemzeti eszmék mellett. Felemelte a szavát a környezetet és minden egyetemes
értéket pusztító ordas globalizmus ellen. Vallotta, hogy minden élőlény ember
értékű és ugyanolyan elbánást érdemel, amilyet az ember magának kívánna. Dr.
Balogh János egész életét a természetvédelemnek szentelte, haláláig dolgozott.
Meggyőződéssel hirdette, hogy csak a nemzeti érdekek figyelembe vétele és a
helyi érdekérvényesítés megerősödése óvhatja meg bolygónkat a pusztulástól. Az
aggódó ökológus szólt belőle, amikor a globalizáció ellen, a polgári
Magyarországért emelt szót, mert látta, hogy csak mi magunk óvhatjuk meg a
környezetünket, és biztosíthatjuk a jövőnket. Ezt nem tudták neki megbocsátani a
globalizmus lelketlen hazai szekértolói. A professzor még megkapta a régen
kiérdemelt Corvin láncot, de élete utolsó évét egyes, magukat baloldalinak
nevező erkölcsi hullák méltatlan támadásainak össztüzében élte le. A lelke erős
volt, de a gonoszsággal nem tudott szembeszállni. Balogh János professzor
munkája, emberi hozzáállása példaértékű lehet az elkövetkező generációk számára,
amennyiben a Földet újra élhetővé szeretnénk tenni. Dr. Schulek Ágoston szavait
is felhasználva: Bíró Attila (Nibiru) 2002. szeptemberében. Tartalom: A nem
kékvérű család Itt van egy kitűnő hadiárva Minden pillanatom számba lett véve A
sorsdöntő stanicli Azt várták, irodalmár leszek Enyém a világ Az igazi magyar,
aki soproni sváb Amit Tolnai Világlapjánál tanultam Katonák és martalócok Lett
szovjet kapcsolatom Wass Albert pálmáját püföltem Az állatok és a növények
párton kívüliek Felhúztam a vasfüggönyt Atkalaboratórium a nagykövet hivatalában
Levélmérleggel Amazóniában A polinéz törzsfőnök üveghegye A magyar térképlépték
Tudok egyszerűen és értelmesen beszélni Ő is elment a minden élők útján