Az elmúlt évek szerzőt ért terhei és örömei érlelték a könyvet. Főbb motívumai:
a személyes veszteségek ? 2008-ban felesége, 2011-ben író-rendező fia, Czigány
Zoltán elvesztése ?, valamint a világ nyugtalanító jelenségei. A szívhez szóló
sorok az előbbiek emlékébe kapaszkodnak, az aggódóak az utóbbiról szólnak. A
kötet a magyarázat és a végső kapaszkodók keresésének ?? a hitnek, az Isten-lét
egyetemessége megélésének és a teljes szeretetnek ? a dokumentuma. Vallásos
jellegű magyarázatkeresés ez ? versben és prózában ? az élet legbonyolultabb
kérdéseire valamiféle általános egyetemesség nézőpontjából. Ebben a költő
további segítőtársai: a művészet, a zene, erkölcsi értékeink, örömre való
képességünk és egy remélt új világrend, a könyörületesség globalizációja és a
szeretet civilizációja. Megjelennek azok is, akik ehhez a világlátáshoz élete
során elvezették a költőt: Rónay Györgytől kezdve Ferencsik Jánoson, Solti
Györgyön, Weöres Sándoron, Ottlik Gézán, Borsos Miklóson, Barcsay Jenőn át
egészen Szabolcsi Bencéig, Amerigo Totig, Kodályig, Pilinszkyig és Petrovics
Emilig. A kötet finoman meghangolt ívéhez a prózák valóban hátteret adnak. A
könyv a költő öregkori lírájának fontos dokumentuma.