Ha megkérdezik tőlem, ki vagyok, én csak azt mondom: Oszkár, tisztelettel,
tőlem színes a világ. Az elesett magyar vidék féltérdre emelkedik a kocsma
padlójáról, visszamászik a bárszékre, és mesélni kezd Gyöngyinek a pultnál.
Elmeséli az életét. Elmondja, milyen volt dolgozni odakint, milyen lenni
odalent, illetve hangosan gondolkodik, milyen is lehet odafent. Olyan-e, mint
amit az államtitkáréknál látott, amikor ki kellett festeni a nappalit. Mert ha
olyan a fent, az talán mégsem olyan jó. Az elesett magyar vidék hősei nem
vesztették el a derűt, és még szeretni is képesek. Milyen jó is egy utolsó utáni
kocsonyát találni az ablaktáblák között, mikor már azt hittük, elfogyott! Milyen
jó is az első nagyfröccs nyáron, miután egész nap nem engedett inni a főnök.
Ugye, Gyöngyi? Figyelsz, Gyöngyi? Bödőcs Tibor első regénye a magyar vidék iránt
érzett rajongás, aggódás és szeretet műve. Amennyire nyomorult, annyira
mulatságos. Hallod, Gyöngyi? Visszamásztam, és nézd, repülök! Szálinger Balázs