A mű az utolsó globális kultúrtörténeti korszak, a romantika világába kalauzol
el. Hiteles korrajzot ad a tizenkilencedik század közepi Párizs sokszínű
szellemi és művészeti életéről. Feltűnik a régi Montmartre is, ahonnan lassan
elköltöznek a művészek, helyüket a róluk szóló mítoszok veszik át. E párizsi
környezetben bontakozik ki a fiatal költőnő, Louise Colet karrierje, itt
találkozik Gustave Flaubert-rel, az akkor még ismeretlen ifjú íróval. Louise
ekkor már híres költő, és egyike a legszebb párizsi hölgyeknek. Az időközben
jelentős, majd világhírű íróvá lett ?Flaubert ma már irodalomtörténet, míg a
költőnőről szóló ismereteink szórványosak, keveset tudunk e különös művészről.
Főként Flaubert hozzá írt levelei alapján alkothatunk képet róla. Colet
megítélése életében és halála után is ellentmondásos, jobbára elfogult volt a
férfi javára. Azok, akikre Colet az íróról szóló és a kettejük szerelmét
megörökítő háromkötetes memoárt bízta, valószínűleg nem sokat törődtek Louise
Colet kulturális örökségével. A regény a zömében megsemmisült tények hiányában a
képzelet segítségével a leghitelesebb módon kelti életre a költőt.