Ha az ember rájönne, hogy a világmindenség is képes szeretni és szenvedni,
akkor megbékélne a sorsával. A Sziszüphosz mítoszának központi témája, hogy
indokolt és szükséges arról gondolkodni, vajon van-e értelme az életnek, tehát
indokolt szembenézni az öngyilkosság problémájával is. A válasz, mely
fel-felsejlik az ellentmondások alól, a következő: az öngyilkosság akkor sem
indokolt, ha az ember nem hisz Istenben. E könyv, melyet tizenöt éve, 1940-ben,
a francia és európai katasztrófa idején írtam, azt állítja, hogy még a
nihilizmus korlátain belül is fellelhetők a nihilizmus meghaladásának eszközei.
Minden könyvemben, amelyet azóta írtam, ebbe az irányba próbáltam továbbhaladni.
Bár a Sziszüphosz mítosza a halál kérdéseit veti fel, előttem egyértelmű
meghívásként jelenik meg, hogy a sivatag kellős közepén is éljek és alkossak.
(Albert Camus előszavából az 1955-ös amerikai kiadáshoz).