Elena és Lila, akiket az előző részekből (Briliáns barátnőm és Az új név
története) már jól ismerünk, nővé érett, méghozzá nagyon korán. Lila tizenhat
évesen férjhez ment, kisfia született, aztán elhagyta a férjét és a jólétet, és
egy gyárban dolgozik, embertelen körülmények között. Elena elkerült a telepről,
a Pisai Egyetemen tanult, írt egy regényt, melynek sikere kitárta előtte egy
jómódú, művelt világ kapuit. Más-más módon, de mindketten megpróbálták ledönteni
a falakat, hogy végre kitörhessenek a nyomorból, a tudatlanságból és a
kilátástalanságból. A két lányt ezúttal a hetvenes évek Olaszországában látjuk
viszont a tőlük megszokott fékezhetetlen lendülettel, korábban elképzelhetetlen
remények, kétségek, feszültségek, kihívások között. Továbbra is összeköti őket
az elszakíthatatlan, ambivalens, néha lappangó, majd heves kitörésekben vagy
találkozásokban újra felszínre kerülő, váratlan nézőpontokat rejtő örök kötelék.
??a kortárs irodalomban oly népszerű autofikciós formában megírt regények
szerzőjének karakterformálása, cselekményszövése, atmoszférateremtő és korfestő
képessége rendkívüli; szinte érthetetlen, hogy ezt a nagyon erőteljes esztétikai
hatást milyen egyszerű nyelvi eszközökkel, milyen zavarba ejtően hét - köznapi
mondatokból építkezve éri el.? Kőrizs Imre, Magyar Narancs