Nem vagyok női Don Quijote / Nem a női Don Quijote vagyok / Én Lovag Dulcinea
vagyok - jelenti ki magáról kötetünk tizenkilenc éves hőse.A kóbor lovaggá váló
lány és mellé szegődő krónikása kalandjait követhetjük a modern kor előtti
múlttól a modern kor utáni máig, a pokoltól a világűrig. Míg négy évszázaddal
ezelőtt Don Quijote egy éppen racionálissá váló világban próbált lovagként élni,
és így természetesen gúny, röhögés és erőszak kísérte az útján, addig Lovag
Dulcinea egy olyan világrendben él, amelyben megfordultak a szerepek: maga a
társadalom válik donkihóteivá: egyre monomániásabbá, ideológiák, tudatmódosítók
és technológiai eszközök rabjává; és amelyben egy kóbor lovag minden
őrültségével együtt is a normalitást, a józan észt, a humort és az élet
feltétlen szeretetét őrzi. Kemény István káprázatos művében ennek a paradoxonnak
néz a mélyére. Az előre leosztott szerepek, stigmák és címkék, korlátok és tabuk
ellenében ekképpen lesz a Lovag Dulcinea a szabadság verses könyve, amely
egyszerre olvasható egy nagy költészet felszabadult-felszabadító játékának, akár
a kötetbeli Krónikás sajátos vallomásának és a klasszikus Cervantes-regény
újragondolásának, verses lovagregénynek.