Kelecsényi László hatodik regényét tartja kezében az olvasó. Az általában
megélt tapasztalatok alapján történeteket formáló szerző ezúttal egy
megsokszorozott elbeszélő segítségével mesél el egy szenvedélyekkel zsúfolt
érzéki históriát. Az undergrund és a magas kultúra régióban zajló, párhuzamos
világokat felmutató sztori. Az irodalom fogságában lépkedő szereplők egyszer
csak kiszabadulnak a karámból, és elkezdenek másképp viselkedni, mint az várható
volna tőlük. Az író csak bosszankodik, nem tud gátat vetni az érzelmek és a
belőlük fakadó cselekvések árjának. Csak figyeli őket, mint egy cirkuszigazgató
a kötéltáncosokat, akik felmentek a magasba, a kupola alá, és nincs kifeszítve a
védőháló. Rájuk szólni már nem lehet, mert az még veszélyesebb volna. Csak
bámulunk, mit hoz rájuk a sorsuk. Lehet, hogy jó vége lesz? Mindenesetre
szeretném, hogy az legyen, de befolyásom már nincsen az eseményekre. (K. L.)