1930 telén egy eldugott kis tatár faluban Zulejka végzi mindennapos munkáját,
mindenben engedelmeskedve idős, a kegyetlenségig szigorú férjének. Megismerték
már az új, ?kommunista? rendszer minden borzalmát, éheztek, tűrték a
megaláztatást mint parasztok és mint tatárok ? de ha fogcsikorgatva is, mindig
összeszedték magukat. Tehát ?kulákok?. Most újra a ?vörös hordát? várják
rettegve? és az újabb csapás minden eddiginél pusztítóbb. Zulejkát
kitelepítettek százaival együtt marhavagonban indítják el a mindenkori
száműzöttek útján Szibéria felé. Egyszerű parasztemberek, leningrádi
értelmiségiek, ?néhai uraságok? és köztörvényes bűnözők, muszlimok és
keresztények, pogányok és ateisták, oroszok, tatárok, németek, csuvasok gyűlnek
össze az Angara partján, ahol napról napra kell kiharcolniuk élethez való
jogukat a tajgával és a könyörtelen államhatalommal szemben. Zulejka az
elképzelhetetlenül zord körülmények között, ott, ahová Allah keze talán nem is
ér el, hiába imádkozik hozzá, jóformán rabszolgasorban tengődve találja meg
igazi női énjét: szerelmes lesz, anya, vadász? szabad ember, egyenrangú a
férfiakkal. ?Guzel Jahina regénye kétségtelenül női regény. A nők erejéről és
gyengeségéről mesél, az anyaság szentségéről ? nem egy angol gyerekszoba
díszletei közé helyezve, hanem egy munkatelep, egy pokoli rezervátum világába,
amely a világtörténelem egyik legnagyobb gonosztevőjének elméjében született
meg.? Ljudmila Ulickaja