?Komolyan hiszem, hogy csak az tud igazán tárgyilagos lenni, akinek minden oka
megvan rá, hogy elfogult is legyen.? ?Tulajdonképpen két közérzet krónikáját
adja könyvében Mészöly Miklós. Az egyik a rekorder Őze Bálinté, a másik pedig
Hildié, Őze és saját, mozaikkockákból összeálló élettörténetének mesélőjéé, aki
a szerető kissé kényes szerepében kísérte végig Bálint életének egyik felét, míg
a másikról is tudomása volt. Mindkettőjüket a bizonytalanság, a magány kínozta
és hozta egymáshoz közel, esetenként pedig rövid időre eltávolította őket. Azt
hisszük, Hildi Bálint emlékét kutatva írja meg a könyvet, pedig tulajdonképpen
az orvul rátört magánytól menekül kétségbeesetten. Mert elvesztette, amiről azt
hitte, hogy végre birtokolja ? a szerelmet, a boldogságot, a nyugalmat. Hilda
vallomásait Mészöly hideg tárgyiassággal mondatja el. Kettős célt kíván ezzel
elérni, a lelki térkép realizmusát, a közérzet krónikája elemzésének valós
voltát, s ugyanakkor a Bálintra és Hildára nehezedő magány, közöny, hidegség
illusztrálását.? Gerold László ?Az atléta halála nem sportregény - írta művéről
a szerző. - Egy mai regényhős, aki sportoló, s egy mai történet, amelyik
javarészt sportkörnyezetben játszódik, már-már olyan keret, ami érdemén felül
alkalmas rá, hogy túlmutasson önmagán. S még arra sincs szükség, hogy az író
törekedjék szimbolikus vagy allegorikus áthallásra.? MÉSZÖLY MIKLÓS (1921-2001)
a huszadik század második felének egyik legjelentősebb prózaírója. 1944-ben
avatták jogi doktorrá. 1943-44-ben frontkatona volt, szerbiai fogságba került.
1949-ben feleségül vette Polcz Alaine-t. 1954-től szabadfoglalkozású író volt.