Celia Anderson egy fogadót vezet Eastonban, özvegyként így próbálja meg
eltartani magát és kislányát, Emmát. Mivel a kicsiny bányászvárosban nem túl
élénk a forgalom, érthető, hogy Celia karácsonyi kívánságlistáján néhány új
bérlő szerepel a legelső helyen. Az 1880-as években járunk, amikor is egy
házasságkötés sokkal egyszerűbben megoldaná egy gyermekét egyedül nevelő hölgy
anyagi gondjait, mint a panzióvezetés, de Celia erről a lehetőségről hallani sem
akar. Legalábbis mindaddig, amíg egy vándor asztalos az édesapja utáni kutatása
során Eastonba érkezik, és úgy dönt, átmenetileg nála bérel szobát. A férfi
felbukkanása olyan események láncolatát indítja el a kisvárosban, amelyeknek
köszönhetően Celia átgondolja a helyzetét, és arra jut, mégis kész ismét oltár
elé állni ? bizonyos feltételekkel: jövendőbelije olyan férfi legyen, akivel
kölcsönösen szeretik egymást, és aki sajátjaként fogadja el a kislányát ?
továbbá rózsát ad neki karácsonyra. Egyik feltételnek sem könnyű megfelelni, ám
az utolsó teljesítéséhez valóságos csodára lenne szükség, hiszen Wyomingban
kemény a tél, és lehetetlen itt ilyenkor rózsára lelni. De a karácsony végül is
a csodák ideje. . .