KÉT VILÁGRENDSZER HATÁRÁN Hivatásos határőrtiszt, nemzetbiztonsági tiszt és
családapa. Bella Árpád egy személyben testesíti meg ezeket a hivatásokat. Az
életútinterjú a kádári rendszer határőrtisztjének mintaszerű szakmai pályáját
követi nyomon, és akár sema-tikusnak is mondhatnánk, ha a nagybetűs törté-nelem
nem szippantotta volna be az 1989-es határnyitás révén. Bella Árpád
visszaemlékezése őszinte hangú, minden élethelyzetéről ugyanúgy nyilatkozik,
akár másokat jellemez, akár önkritikát fogalmaz meg. Hivatásából fakadóan az
interjú során mindvégig kiegyensúlyozottan és tárgyilagosan emlékezett a
családja és önmaga élettörténe-tére, illetve fogalmazta meg azokat a
tapasz-talatokat, amelyeket a vasfüggöny korsza-kában és rendszerében a két
világ határán szerzett. Mindig a helytállás, a mérlegelés és az embernek maradás
hatotta át cselekede-teit, függetlenül attól, hogy a soproni tisztkép-zésről, a
soproni határőrkerület forgalom-elle-nőrző pontján (FEP) történtekről, a
páneurópai piknikről vagy éppen a rendszerváltozás után a Határőrség Országos
Parancsnokságán, majd a Nemzetbiztonsági Hivatalban betöltött felada-tairól
mesélt. Visszaemlékezésében megeleve-ned nek a közelmúlt egyes politikusai,
közéleti emberei és ismert határőr- és katonai vezetők is. De hallhatunk
történeteket a határsértőkön kívül az elektromos jelzőrendszertől kezdve a
csiszolatlan drágakövekből készült haskötőn keresztül a jugoszláv buszos
beszerző körutakig; legtöbbször éles, de néha kevésbé komoly hely-zetekkel is
találkozott a FEP-en.