Árva testvérpár kér bebocsátást a dél-tiroli városka Freiberg-villájának
kapuján. 1943-at írunk, dúl a második világháború, a villát lakó olasz tábornok
és családja befogadja a frontvonalban elesett apa, az egykori jó barát
gyermekeit. A rendkívüli rajztehetséggel megáldott hét éves és néma Benjamin
mindenben a tizenhárom éves nővérére, Emmára támaszkodik, ő jelenti számára az
egész világot. Ám egy német tisztek számára adott fogadás estéjén a kisfiúnak
nyoma vész. Soha többé nem kerül elő, és a nővérén kívül mintha senkinek sem
hiányozna. Háború van, minduntalan eltűnnek emberek... Ám egy emberöltővel
később a villát megöröklő építészt, Elisabeth Waldnert nem hagyja nyugodni a
rejtélyes eset, amelyre a megsárgult fényképeket és leveleket bogarászva bukkan,
miközben a már lepusztult épület vastag por fedte szobáit próbálja rendbe hozni.
Mindent megtesz azért, hogy felkutassa a testvérét elvesztő Emmát - és hogy
magyarázatot leljen Benjamin köddé válásának okaira. Nyomozásának szálai a náci
orvosok embereken végzett, gyakran életeket követelő embertelen kísérleteihez
vezetnek. A kisfiú sokadmagával vált a fajelméletben és a tökéletesség őrült
eszményében hívő kutatók alanyává. A tudománytörténelem egyik legvitatottabb
időszaka csendben, a fejlődésre hivatkozva, lépésről lépésre készítette elő a
terepet a megsemmisítőtáborok borzalmához. Romina Casagrande regénye hangot ad
azoknak a tragikus sorsú gyermekeknek, akiknek soha nem adatott meg a
megszólalás lehetősége. Teszi mindezt az emberi élethelyzetek és kapcsolatok
szerfelett finom, érzékeny ábrázolásával.