Hu¨ltl Dezső (1870?1945) építész, műegyetemi tanár alkotásai ma is
meghatározzák Budapest városképét, gondoljunk csak az Erzsébet híd pesti
hídfőjének két oldalán található neobarokk épületekre: a Budapesti Piarista
Gimnázium és Rendház egyu¨ttes.re vagy a Belgrád rakpart 27. szám alatti
többemeletes lakóházra. Neve napjainkban mégsem közismert, pedig az 1902?1945
között fennálló Hu¨ltl-iroda a korszak legsikeresebb építészirodái közé
tartozott. Nemcsak mint tervezőt tartották számon a szakmában, hanem mint
oktatót is: több mint négy évtizeden át vállalt kiemelkedő szerepet az
építészhallgatók képzésében. Tanári pályája csúcsát 1930-as rektori kinevezése
jelentette, mely időpont egybeesett a modern építészeti felfogás előretörésével
Magyarországon. A változásokra az akkor közel hatvanéves professzor
tanszékvezetőként és tervező építészként egyaránt reagált: az 1920-as évek végén
a Hu¨ltl-iroda és az Újkori Építési Tanszék is nyitni kezdett a modern építészet
felé. Az életmű ebből kifolyólag szemléletes példája a stílusok közötti
átmenetnek. A könyvből megtudhatjuk, hogyan jutott el Hu¨ltl a szecessziós
motívumokat is alkalmazó neobarokk építészettől a leegyszerűsített,
lecsendesített historizáláson át a ?konzervatív haladásig?, illetve ? amennyire
ennyi idő távlatából lehetséges ? a szakmai tevékenységen túl kirajzolódik
előttünk az építészprofesszor személyisége is.