Kép kép hátán. A szerző e legújabb verseskötetében továbbra is a jól ismert,
karakteres és egyéni hangján szólal meg: új verseiben is nagy szerep jut a
látványnak, a folyamatrajznak, egy-egy helyzet vagy mikrotörténet leírásának,
vizuális megragadásának. De egyúttal rá is kérdez arra, mennyire ragadható meg a
világ a maga halmozott képiségében, főleg ha ezek a képek egymásra rétegeződnek.
Az biztos, hogy nem definíciókat, hanem sokféle válaszlehetőséget,
válaszirányokat kapunk. Egyedül talán csak az élményt tartja megragadhatónak: De
minden élmény halálélmény - mondja az egyik vers. S alighanem ez minden
vigaszunk.