Comenius újrafelfedezése című könyv a 350 évvel ezelőtt elhunyt filozófus,
reformátor és a nemzetek tanítója emlékének van szentelve. Annak ellenére, hogy
a könyv megfelel tudományosság követelményeinek, népszerű stílusban van megírva,
hogy a laikus közönség elvárásait is teljesítse. A könyv címe arra utal, hogy
néha megfeledkezünk erről a nagy gondolkodóról és azért időről időre újra fel
kell őt fedezni. A könyv szerzője szubjektív önvallomással kezdi: Comeniusszal
még a volt Csehszlovákiában ismerkedett meg, amikor is mint kisiskolás
belemélyedt az arcmásába, amely az iskola osztályának a falán függött. De csak
most, sok évtized múltán, és az életútja hosszú kutatása után, határozott hogy
önálló könyvet ír róla. A könyv tartalma négy részre van tagolva. Az említett
szubjektív önvallomás után az életrajzi rész következik, amely életútjának
legfontosabb szakaszait eleveníti fel, születésétől kezdve, tanulmányain és
számkivetettsége alatti ténykedésén keresztül egészen a haláláig. Mivel ez a
rész tömérdek adathalmazt tartalmaz, az olvasó részletes információt kap a
tudományos és pedagógiai tevékenységéről Európa egyes országaiban, amelyekben
annak idején mozgott. A további rész próbálkozás a filozófiai nézeteinek
szintézisére. Ez a rész főleg amiatt fontos, hogy Comenius filozófiai
rendszerének a múltban kevesebb figyelmet szenteltek. Annak ellenére, hogy nem
írt egyetlen egy nagyobb munkát sem, amelynek a címében ott lenne a filozófia
szó, a könyvnek ez a része a főbb filozófiai gondolatainak összefoglalója. A
filozófusokkal szembeni kritikai állásfoglalás mellett, az olvasó megismerkedhet
az eszmei gazdagságával az ismeretelmélet, a vallásfilozófia,
társadalomfilozófia, a háború, béke és politika, ugyanúgy mint a nevelés és
művelődés filozófiai kérdéseivel. Az utolsó rész az Appendix címet kapta, mivel
olyan kérdéseket taglal, amelyek látszatra ugyan kiválnak a könyv fő keretéből,
azonban alkotásának szerves részét képezik. Annak ellenére, hogy a szociológia
mint tudomány majdnem kétszáz évvel később született, Comenius szociológiai
precizitással elemezte az akkori magyar nemzet erényeit és hiányait és egyben
adalékként szolgál a magyarság sérült lelki alkatának jellemzéséhez. Egy
beadvány tartalmáról van szó, amelyet II. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek
írt Gentis felicitas, a Nemzet boldogsága címmel. A könyv szerzője rövid, de
kritikus tanulmánnyal kezdi, amely egyfelől pontosítja az eredeti latin iromány
eddigi fordításait. Egyben elemzi létrejöttének okait és körülményeit és
amellett értelmezi és magyarázza az egyes cikkelyeit. A tanulmányhoz kapcsolódik
az említett beadvány latin szövege és a magyar nyelvű felülvizsgált fordítása.
Főleg a fiatalabb olvasók számára, akik nem rendelkeznek enciklopedikus
ismeretekkel, vannak szánva a gazdag megjegyzések az egyes oldalakon, amelyek
közelebb hozzák az adott történelmi kort, amelyben ez a nagy gondolkodó élt és a
körülményeket, amelyek között létrehozta az alkotását. Hasonló céllal van írva
az ún. módszertani útmutatás a könyv olvasásához, hogy az olvasó ezt a bonyolult
témát nehézségek nélkül és egyben önmegnyugtatással értse meg.