Távlattani leckék. Régi és új versek, amelyek a tér és az idő, a valóság és az
illúzió, fény és árnyék átjáróit kutatják. Orosz István, a grafika mestere
költőként egyesíti a látvány és a nyelv világát. Ahogy képeiben a perspektívák
játéka a tér új dimenzióit nyitja fel, úgy szavai is egyszerre tükrök és ablakok
- a belső és a külső világ közötti átjárók. Ezek a versek időn és téren átívelő,
mélyen filozofikus utazások, amelyek egyaránt bebolyongják az antik hagyományok
és a modern metafizikai kérdések világait. Orosz István versei a valóság
üledékei alatti rejtett mintázatokat kutatják - az emlékek, álmok és
tükröződések szövevényében, amelyben minden sor váratlan, és minden vers egy új,
ismeretlen térkép. Orosz István (1951) képzőművész, filmrendező évek óta
foglalkozik irodalommal is. Verseskötete különleges perspektívát kínál a képek
és szavak metszéspontjain. Könyvei: Útvesztők, 1., 2003. Útvesztők 2., 2004.
Körzővel rajzolt víz; 2008. A lerajzolt idő; 2008. A követ és a fáraó; 2011.
Válogatott sejtések (a tojás volt előbb); 2013. Sakkparti a szigeten; 2015. Az
idő látképei; 2016. Szent Rinocérosz gyermekei; 2017. Pótszarv; 2020. Örömajkon
örömének..., 2020. Páternoszter; 2021. Levelek a nagykövettől; 2021. Mekkora
kép!; 2021. Könyv a tükörben (avagy a megevett tengerészek); 2021. Apakönyv;
2023. A hasonmás (a Rév Júlia-dosszié); 2024.