A kicsi Jean-Jacques alapvető élménye édesanyja távolléte és hidegsége. Ahogy
idősebb lesz, a családi asztalnál elejtett szavakból, kihallgatott
beszélgetésfoszlányokból és legfőképpen a hallgatásból, az asztal melletti üres
helyekből bontakozik ki előtte a történet, amit korán meghalt édesanyjával
esélye sem lesz megbeszélni. Anyja, Elsa 1943-ban került Auschwitzba, ahol
komolyzenei tudásának köszönhetően a női zenekar tagja lett. Milyen beteg és
elvetemült elme hozott létre egy női zenekart a földi pokol kellős közepén?
Hogyan létezhettek együtt az emberi teremtőerő legcsodálatosabb alkotásai
Auschwitz embertelenségével? És hogyan élhette túl édesanyja a tábort, miközben
olyan sok rokona, köztük nővére, Lydia odaveszett? Jean-Jacques Felstein
kontinenseken átívelő nyomozásba kezd, és a túlélőkkel folytatott
beszélgetéseiből kirajzolódnak a folyamatos rettegésben zajló próbák, a zene
vidám ütemére robotoló kényszermunkások, a végkimerülésig játszó zenészek és a
komolyzenei darabokból ínyenc módjára válogató Mengele alakja. Emellett pedig
megismeri anyját, ahogy sohasem láthatta: a húsz éves, érzékeny lelkű művészt,
aki bár túlélte Auschwitz borzalmait, teljesen sosem szabadult meg a tábortól.
Az Auschwitz hegedűse szívszaggató, rendkívüli önéletrajzi könyv a túlélésről, a
nemzedékek között öröklődő traumáról és a fájdalom igája alóli felszabadulásról.