Iparművészek, Tervezőművészek címmel új könyvsorozat indult az MMA Kiadó
gondozásában. A sorozat bemutatja az MMA Ipar- és Tervezőművészeti Tagozatának
tagjait és munkásságát. Megismerhető a művészek pályaképe, művészi hitvallása,
továbbá a velük készült interjúk során bepillantást nyerhetünk az alkotók
életébe, műveik keletkezésének történetébe. A kismonográfiák egyben albumok is,
hiszen a köteteket a legfontosabb művekről készült fotók illusztrálják. A
könyvek végén lévő Függelékek pedig segítik az életutak fontos állomásainak
megismerését. P. Benkő Ilona keramikusművészről Csenkey Éva állított össze
színvonalas kismonográfiát. P. Benkő Ilona ((Székelykeresztúr, 1937. április 29
-) a budapesti Iparművészeti Főiskola kerámia szakos hallgatójaként 1961-ben
diplomázott. Pályafutása a modern magyar kerámiaművészet felívelő periódusával
párhuzamosan indult. 1965 és 1981 között tíz építészeti megbízatást teljesített
és korabeli hazai műkereskedelmi hálózat (Iparművészeti Vállalat, Képcsarnok)
számára 1970-ig készített lakberendezési dísztárgyakat. Ezután az önálló,
független kísérletezés útját választotta ? a kerámiaművészetben formálódó
technikai lehetőségek feltárása és művészi kifejezőeszközként való alkalmazásuk
vezérelte alkotómunkáját. 1964 és 2016 között számos hazai és nemzetközi kerámia
szimpóziumnak volt a résztvevője (Gmunden, Siklós, Cardiff, Kecskemét,
Hódmezővásárhely). 1964-ben létesített saját műhelye mellett 1982-től a
kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió és 1998-től a hódmezővásárhelyi Nemzetközi
Kerámia Központ meghívására valósította meg az elképzeléseit. Technikai téren a
magas tűzön kiégő agyagok alkalmazása, kemencén belüli és külső redukálási
módozataik terén ért el különleges eredményeket. Egyedi és egyéni jellegű
műtárgyainak formai, esztétikai megoldásai is a tradíció és az újítás szerves
kapcsolatáról tanúskodnak. A fazekasság örökségét nem tagadta meg, a mindig
egyedileg, kézműves eszközökkel formált edények, szobrok és képek sorozatokká
rendeződnek, szimbolikus üzeneteket hordozó művekké váltak. Alkotómunkájának
eredményeit a hazai és külföldi kiállításokon rendszeresen bemutatta,
munkásságát jelentős díjakkal ismerték el (Pécs: 1968, 1978, 1980; Sopot: 1970,
1976; Faenza: 1972, 1980; Vallauris: 1976; Gualdo Tadino: 1979; Budapest: Gádor
István-díj, 2012), pályafutását értékelte 1976-ban a Munkácsy Mihály-díj, majd
1983-ban a Művelődésügyi Minisztérium, a Művészeti Alap nívódíja, 2000-ben a
MAOE nagydíja. 1982-től az Academie Internationale de Céramique (AIC), valamint
2010-től a Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezet, 2011-től az MMA
rendes tagja.